Portál Navigáció


Portál al-navigáció


MORZSÁK

TARTALOM:ÁSZ-jelentés szervtranszplantáció, a donáció és az alternatív kezelések ellenőrzéséről

Cikk:

Állami Számvevőszék
Budapest, 2010. szeptember 21.


Az Állami Számvevőszék befejezte a szervtranszplantáció, a donáció és az alternatív kezelések ellenőrzését. Az ellenőrzés kiterjedt a végstádiumú szervelégtelenségben szenvedő betegeknek a szervátültetéshez és az azt megelőző, valamint követő kezelésekhez való hozzáférési lehetőségeinek, a transzplantációs folyamat szabályozottságának és szervezettségének, továbbá az egészségbiztosítói és a költségvetési ráfordítások eredményességének és költséghatékonyságának értékelésére. Az ellenőrzött időszak 2005-2009 volt.

A szervátültetés az emberi szervek gyógyászati célú felhasználása, amelynek során egy nem működő szervet egy donortól származó működő szervre cserélnek. Transzplantációt Magyarországon négy orvosi egyetemen végeznek, valamint gyerek-szívátültetést a Gottsegen György Kardiológiai Intézetben.
Az ellenőrzött időszakban a vese-, szív-, máj-, hasnyálmirigy- és tüdőátültetések együttes száma Magyarországon a 2005. évi 389-ről 2009-re 354-re csökkent,  és az E. Alap transzplantációra fordított éves kiadása 2,5 Mrd Ft-ról 2,4 Mrd Ft-ra mérséklődött. Ezen mutatók hazai alakulása ellentétes a nemzetközi trendekkel és ez további lemaradásunkat vetíti előre a betegellátás ezen területén is.

Az ágazatirányító 2005-2009 között a szervtranszplantációs betegellátás helyzetét nem értékelte és nem dolgozott ki koncepciót annak bővítésére, fejlesztésére és korszerűsítésére. Amennyiben az egészségügy a csökkenés megállítását és az egymillió lakosra jutó 2008. évi európai átlagos szervátültetési arány elérését tűzné ki célul, akkor évente további több, mint 200 beavatkozást (60-70%-os növelés) kellene végezni, ami a teljes „transzplantációs lánc” minden elemének felülvizsgálatát és megfelelő korrigálását igényelné. A magyarországi transzplantációk száma egymillió lakosra vetítve a vese átültetésnél 9,1, a májátültetésnél 9,7, a szívátültetésnél 1,9, a tüdőátültetésnél 1,5 a hasnyálmirigy átültetésnél 1 esettel marad el az EU országok egymillió lakosra vetített beültetésétől 2008-ban. Az EU transzplantációs átlag eléréséhez további 2,5 Mrd Ft-os esetfinanszírozási-egészségbiztosítói forrásra, a humánerőforrás és az egészségügyi kapacitás bővítésére lenne szükség.

A nemzetközi összehasonlításban alacsony hazai szervfelajánlás – a szakemberek szerint – gyakran az emberek tájékozatlanságából ered. A tájékozatlanság mellett a magyar népesség általános egészségi állapota is rosszabb, mint a nyugat- vagy észak-európai, illetve tengerentúli fejlettebb államok lakosságáé. A hazai 2-5%-os élődonor arányhoz viszonyítva a skandináv országokban a szervátültetések akár negyven százaléka is élődonoros.

A transzplantációs tevékenység átláthatóságát és értékelhetőségét akadályozza, hogy nincs egységes transzplantációs és dialízis regiszter Magyarországon. Alapvetően fontos lenne a szolgáltatóktól és az OEP-től független, nemzetközi összehasonlításra, jelentésre alkalmas regiszter működtetése. Ennek hiánya ellehetetleníti a hazai eredmények követését, kiértékelését.

A szervátültetés lebonyolításáig a beteg igénybe veszi az ellátó rendszer teljes vertikumát. A szervelégtelenségben szenvedők az alapellátáson, szakellátáson, kórházi transzplantációs ellátáson átjutva kerülnek utógondozásba. Ez utóbbi ellátásnak kiemelkedő jelentősége van a szerv megtartásban és túlélésben, ami az ellátás elsődleges minőségi mutatója. A veseátültetés hazai túlélési mutatói megfelelnek a nemzetközi szintnek.

Veseelégtelenség esetében a transzplantáció javítja az életkilátásokat és az életminőséget, valamint a dialízissel szemben költség megtakarítást is eredményez a biztosító számára. Míg a dializált beteg éves természetbeni ellátása átlagosan 5 M Ft, addig a transzplantált beteg első évi kezelése 7,8 M Ft, a második évtől pedig 2 M Ft-ba kerül. A fenti számok alapján a mintegy 2200 veseátültetéssel élő személy évente közel 6,6 Mrd Ft megtakarítást eredményez az E. Alapnak.

A tüdőátültetés itthon még nem bevezetett műtéti eljárás, magyar betegeket OEP finanszírozással Bécsben operálnak. A 2001. évi első együttműködési megállapodásban kitűzött cél – a tüdőtranszplantáció magyarországi meghonosítása – máig nem valósult meg. Az ágazatirányító erre vonatkozó tervet nem készített. A 2005-2009 között érvényes és 2010 májusában módosított megállapodás a szervátültetések körülményeit, illetve az azokhoz kapcsolódó ellenszolgáltatások pontos mértékét és fizetésének módját általános jelleggel – nem az egzakt elszámolhatóság és átláthatóság követelményét szem előtt tartva – határozta meg. A megállapodás nem kellően érvényesíti a magyar fél érdekeit. A donortüdők kivitelére vonatkozó rész az osztrák fél érdekeit tükrözi és a szervbeültetésben nem biztosít előnyt a magyar félnek. Egy tüdőátültetés átlagosan 2005-ben 15,5 M Ft-ba, míg 2009-ben 21,7 M Ft-ba került.

Az 1995 óta fejlődő hazai májátültetésben az évente elvégzett 40-50 májátültetés eredményei világszínvonalúak. A nemzetközi összehasonlításban a szervátültetés terén a májátültetések esetén a legnagyobb a hazai lemaradás (73,0%-os). Az egymillió lakosra jutó májátültetések aránya az EU-ban 13,3. Ezzel szemben hazánkban ez az érték 3,6. Az ágazatirányító nem tett lépéseket az éves esetszám növelésére.

A végstádiumú szívelégtelenség kezelésének legeredményesebb módja a szívátültetés. A felnőtt lakosság 3%-a szenved szívelégtelenségben. Közülük a betegek 50%-a 5 éven belül meghal. A felnőtt betegek szívátültetését az SE Ér- és Szívsebészeti Klinikáján végzik. A gyermekek kezelésére – több éves előkészítő munka után – 2007-ben elkezdődött és sikeresen folyik a Gyermek Szívtranszplantációs Program a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben. A magyarországi egymillió lakosra jutó szívátültetések száma 2008-ban 41,5%-kal maradt el az uniós átlagértékektől.

2008-ban az Európai Unióban 756 hasnyálmirigy átültetés történt, ez egymillió lakosra vetítve 1,5 fő. Magyarországon a beültetések száma 5 volt (Newsletter Transplant adata szerint), ez egymillió lakosra vetítve 0,5 transzplantációt jelent, tehát jelentősen elmarad az európai átlagtól.


Az egyes szervekre várók várólistáinak frissítése, közzététele az OVSZK feladata, a várólista bizottságok jelentései alapján. A listáról történő betegkiválasztás objektivitása, átláthatósága nem biztosított. A recipiens kiválasztás a hazai gyakorlatban a transzplantáló intézmény privilégiuma. Az Európa Tanács ajánlása  alapján a várólisták kezelése, illetve a szervek elosztása a Nemzeti Transzplantációs Szervezet hatáskörébe kellene tartoznia, ám Magyarországon ilyen szervezet nem működik.


A transzplantációk szervenkénti esetszámát az egyes klinikákkal kötött éves szerződésekben határozták meg a vizsgált időszakban és az ezekhez szükséges forrás az E. Alapban rendelkezésre állt. A finanszírozás díjtételei – a hasnyálmirigy átültetés kivételével – 2005 óta változatlanok, így ezek felülvizsgálata és a ténylegesen felmerülő kiadásokat fedező finanszírozás kialakítása segítheti a nemzetközi felzárkózást.
 
A fentiek alapján javasoltuk a nemzeti erőforrás miniszternek:

Dolgoztassa ki a transzplantációk számának növelését szolgáló akciótervet, amelyben meghatározzák az emelkedés célszámait. Folyamatosan monitoroztassa és elemeztesse az elért eredményeket, illetve intézkedjen az eredménytelenség okainak feltárására és értékeltesse a beültető centrumokat minőségi indikátorok alapján. Fontolja meg nemzetközi példák alapján a dominó beültetés, az önkéntes szervfelajánlás lehetőségét és a marginális donorokra is kiterjedően szabályozza a centrumoktól független recipiens kiválasztást és várólista vezetést. Dolgoztassa ki a transzplantációs beavatkozások alapdíjának tényleges költségek szerinti meghatározását. Dolgoztasson ki a transzplantációs szakma bevonásával országosan egységes utógondozást a transzplantáltak számára, és ellenőriztesse azok teljesülését. Szabályozza az egységes, ellenőrizhető betegtájékoztatást a transzplantáció, a szervadományozási, a preemptív, az élő donoros, illetve szervfelajánlási lehetőségekről. Intézkedjen valamennyi szervre kiterjedően a transzplantációs tevékenységet és a vesepótló kezeléseket összefoglaló országos regiszter létrehozására és működtetésére. Segítse elő két- vagy többoldalú szervcsere együttműködési szerződésekkel, hogy a felajánlott, illetve itthon nem hasznosítható szervek beültetése megtörténjen, ne legyenek elveszett szervek. Vizsgáltassa felül és biztosítsa a tüdőtranszplantáció folyamatának átláthatóságát szervezési és elszámolási szabályait, a szerződött tüdőkivételek számának követhetőségét, a kontingensen felüli tüdő kiszállítások hatósági engedélyezését.

Az elkészített jelentés az interneten, a www.asz.hu címen olvasható.

Ugrás vissza Ugrás vissza...